Rinya és a televízió

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.


Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya és a televízió

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (14.)

Karácsonykor megígértem nektek, hogy majd elmondom az élményeimet még a televízióról. Foglaljuk össze röviden, amit akkor tanúságként leszűrtem:

•         A tv egy eszköz, melynek segítségével az emberek filmeket néznek.

•          A film meg nem valóság, csak olyan, mintha az lenne.

Felmerült bennem a kérdés, mi értelme nézni egy dobozt, amiben nem valós dolgokat lát az, aki nézi? Az emberek szeretik hülyíteni magukat? Anya azonban megnyugtatott a Gazdinak nem megy ilyenkor el az esze. Az emberek egyszerűen csak így szórakoznak.

Ezen nagyon felháborodtam. Minek a szórakozás, mikor vannak kutyusok, s az a szórakozás elveszi az időt a játéktól. Anya megint csitított. 

-      - Rinya, sok embernek nincs kutyája. Sőt macskája sem! Nekik is kell valami kikapcsolódás!

-             -  Kikapcsolódni? Hogyaan? A Gazdin is van valami gomb, mint a szőrszárítón, amit ő egyébként hajszárítónak hív? Csak úgy ki lehet kapcsolni?

Lili néném odébb lépdelt. Felhorkant.

-               - Zoi, a kölyök rémfárasztó! Hihetetlen ostoba kérdései vannak!

Ezen megsértődtem egy kicsit, de azért annyira buta nem vagyok, hogy ne tanultam volna meg, Lili néném mindig dohog. Tehát a véleménye nem számít annyira, mint Anyáé.  Szerinte pedig okos kutyus vagyok, csak még kicsi.

-             - Rinyuska, az emberek sokat dolgoznak, hogy meg tudják venni azt a sok mindent, ami itt körülvesz minket a házban. Ezért szükségük van olyan időtöltésre, ami nem emlékezteti őket semmilyen munkára. Nem kell tornáztatni se a testüket, se az agyukat. Erre jó a tv.

Aztán még aznap rá kellett jönnöm, hogy Anya is tévedhet. 

Este a NagyKék valami Híradót akart nézni, a Gazdi meg szappanoperát. A szappanopera kifejezést a NagyKék használta. Hát az nem lehet valami jó dolog, gondoltam akkor, hisz kapcsolódik a fürdéshez a szappan miatt. (Tudjátok, akkor még nem szerettem a vizet a bundácskámon.) Meg az a hangsúly, ahogy a NagyKék beszélt róla is ezt sugallta. Volt egy kis vita. S a Gazdi engedett.

Hát ismét a NagyKék ölébe fészkeltem magam. S együtt néztük azt a Híradót. Egy ember feje látszott, aki beszélt és beszélt. Aztán képek váltották egymást gyorsan. Annyi borzalmat 25 percben még sosem láttam… 

•           Vérző, emberek, akiknek a  szeméből folyamatosan folyt valami.
•           Robbanások, lángok, melynek nem örültek akik nézték.  S nem is                   tűzijátéknak nevezték.
•           Majd sok vizet mutattak, melyben házak úsztak, aztán összedőltek. 

 Sehol egy boldog család, sehol egy kutyus. Hát, ha ezt a sok borzalmat nézni szórakozás, akkor az emberek a legfurcsább lények a világon! S csalódtam a NagyKékben is.

Leugrottam az öléből. Ő nagyon meghökkent ezen, mert szerettem vele lenni, hisz simogatta a buksimat, meg a fülem tövét.

-               -  Mi az Rinyuska, nem tetszik neked, ami a nagyvilágban történik?

-           

Micsodaaa? Tényleg megtörténtek azok a szörnyű események azokkal az emberekkel? Ez a valóság? Hát a televízióban igazi dolgokat is mutatnak? Értem már miért akarnak szórakozni az emberek, s miből akarnak kikapcsolódni! A valóság néha túl szomorú. Megértettem, mi a küldetésem. Nekem kell vidámságot vinnem a Gazdi meg a többiek életében, akiket ismerek… Persze, majd ha nagy leszek...

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!