Rinya megbékél az autóval

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya megbékél az autóval

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (8.)

Miután Madina néném megfenyegetett, megszeppentem. Lekuporodtam. Liliom néném úgy feküdt le, hogy a lehető legtöbb helyet foglalja el. Nekem alig jutott egy csepp terület az ajtónál. 

Gondoltam, butaság itt tömörülni, hát az első fotelek egyikébe másztam. Nagyon érdekesnek találtam a nagy kereket, meg a fotel melletti gumós botot is. Azt azonnal el kezdtem rágni. Túl nagy volt a számhoz. Hiába mondja a Vörös, hogy nagy a pofám! Azért mégsem sikerült. Láthatjátok a Vörösnek nincs igaza most sem!

Kétlábra álltam. Nem tudom mihez értem, mit nyomtam meg, de megszólalt egy éles sivító hang. Ijedtemben hátraugrottam, s a hang elhallgatott. Hátul mindenki frászt kapott, pont úgy, mint én.

Liliom néném talpra ugrott, s elindult felém. Anyám állította meg.

-          - Liliom, hagyd őt, még kicsi! Sokat kell tanulnia!

-    
  -  Zoi, ha nem fegyelmezed meg rögtön a kölyköt, megritkítom a bundáját! Nem igaz, hogy minden percben vele kell foglalkozni, rá kell figyelnie mindenkinek!

Zajra a Gazdi is előkerült. Mindjárt tudta, mi történt. Ő kedvesen kérdezte:

-         -  Rinya, te akarod vezetni az autót?

Vezetni? Mi az, hogy vezetni? Ez az izé nem magától megy? A Gazdi ezek után hátra parancsolt, s beült a helyemre.  A NagyKék is felbukkant, s elhelyezkedett a Gazdi mellett. 

-        -   Miért dudáltál rám? - kérdezte a Gazditól. - Tudtad, jövök mindjárt!  

Gazdi nevetett. 

-         -  Nem én voltam.  Rinyuska nyomta meg a kürtöt véletlen. Ő akarta vezetni a kocsit.

-         -   A kis nyűves, sokat enged meg magának! –mormogta a NagyKék. 

Aztán, mikor a Gazdi piszkált valamit, s felhördült elől valami, én ismét megijedtem, hogy megint mi rosszat csináltam?! A NagyKék titokban hátranyúlt, s megkereste a buksimat a kezével, és megvakarta a fülem tövét. Ott, ahol szeretem. Aztán felillesztette a hálót, mely elválasztott így a Gazditól.  

Elmozdultunk. Az üvegen át láttam, mikor már az utcán voltunk, hogyan rohannak el mellettünk a fák, a házak, s a bokrok. Ezt már érdekesnek találtam. S mivel Anya és a nénéim is nyugodtan feküdtek, tudtam nem kell tartanom semmitől.

Levontam az aznapi tanulságot:

•       Az autótól akkor kell félni, ha az mozog, de te nem benne vagy, hanem a kerekei közelében: kívül.

•          Az autót csak a Gazdi és a NagyKék vezetheti. Én nem.

•      Ők tudják csak mit kell csinálni, hogy - a karosszéria, ami körülvesz - megmozdítson mindent körülöttünk, s odajussunk, ahova akarunk kerülni. Pontosabban ahova a Gazdi szeretne menni. Mert engem nem igazán kérdez meg erről.

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

 

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!