Translate

2012. október 25., csütörtök

Rinya kilép a világba


Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya kilép a világba

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (6.)





Mikor megkaptuk az oltásokat, akkorra olvadt el éppen a hó, s mehettünk ki az utcára is. Mint kiderült, az utca az a hely, ami a házunk másik oldalán terül el, ami nem az udvar… Ez sokkalta nagyobb terület, mint azt elképzeltem valaha is… 

A Gazdi engem vitt el, meg 2 másik tesómat sétálni, s egyben ismerkedni a világgal, ami ezek szerint az utcával kezdődik… Anyának ez egyáltalán nem tetszett. Velünk akart jönni. Aztán, hogy csend legyen, a Gazdi rá is kapcsolt egy pórázt s megjegyezte:

-          - Jól van, Zoi, akkor gyere velünk te is!

De ez az ötlet sem nyerte el Anyám tetszését, hiszen akkor a többi tesóm kerül ki a felügyelete alól… Végül otthon maradt, mert belátta, Gazdinál mi, kölykök nagyobb biztonságban leszünk, mint például a mogorva Liliom néném társaságában a tesóim…






Lelépegettem a lépcsőn. S beleugrottam az olvadó hóba. Gazdi rögtön rám szólt:

-          - Rinyuska, vigyázz, belelépsz a vízbe!

Micsoda? Ez is víz? Nem olyan, mint a víz, hanem az is?! Akkor megmutatom a Gazdinak, hogy már megszoktam a fürdést, s nem bánom már, hogy a bundácskám vizes lesz. Tehát rögtön belehasaltam. A póráz megfeszült a nyakamon.  Gazdi rángatta azt. 

-         -  Ezt, nem hiszem el! –kiáltotta. – Mindened csupa latyak lett!

Na, ez sem tudja, mit beszél! Az előbb mondta, hogy víz, most meg latyaknak nevezte. A hangja magasságából ítélve a latyak rossz dolog, míg a víz jó.  Az emberek teljesen logikátlan lények… Egy dolognak több neve is van. S ugyanaz a dolog, - nevezetesen a víz - egyszer jó, máskor meg rossz. S ezek után még nekem mondják, hogy buta kutyus vagyok…

Nem értem rá sokáig duzzogni, mert a szemközti bokorban mozgott valami, s nekem azt látnom kellett. Nekiiramodtam, de a nyakamon a póráz megszorult ismét.

-         -  Rinya, te dinka vagy! - mondta a Gazdi - Ki akarod magad nyíratni?!
-           
Akkor pillantottam meg a kerekes nagy dobozt, amilyen a gazdinak is van, de ez sokkalta gyorsabban mozgott, mint az övé az udvarban. Tényleg megrémültem. Megértettem, miért van a nyakamon a póráz. A Gazdi óv ezzel engem, nehogy bajba kerüljek… Pedig nagyon nem tetszett, mikor rám akasztotta… 

Elmentünk az utca végéig, s akkor kiderült, hogy a kerekes dobozból rengeteg van. Egymást követik sorban. Különböző a színük, a formájuk, sőt még a méretük is. De mind nagyon gyors, s nem szabad ilyenkor a közelükbe menni. Ezek voltak az autók.

Igazi sokk ért, mikor a sárga vasszörnyeteg vágtatott át előttünk, csörömpölt, csikorgott, s kapaszkodott valami kifeszített kötélbe. 

Ezt nem vártam a Gazditól. Kinevetett.

-          - Rinya, remek hívónevet adtunk neked, hisz rinyálsz a villamostól is!

Elegem volt a világból. Haza akartam menni. Megfordultam. S hiába feszült a nyakamon a póráz, határozottan elindultam a biztonságot adó házamhoz, ami a Gazdi szerint az övé. Legalábbis részben… 

S meglepő módon a Gazdi jött utánam a többiekkel együtt. S rájöttem arra, hogy nem csak a Gazdi irányít engem a pórázzal, hanem én is tudom vele őt…




Ha elolvastad az írásom,
Egyáltalán nem bánom,
Ha írsz róla néhány szót,
S elmondod, hogy mit gondolsz.
Remélem, ellátogatsz ide újra!
S nem kell a fejem ereszteni a búnak!
Ne távozz haragosan!
Viszlát itt! Hamarosan!






 

Nincsenek megjegyzések: