Rinya családja 2.

Üdv, lelkes Olvasó! 

Engedd meg, hogy az „1foto -1video-1story” irodalmi blog bemutassa legújabb írását! Remélem, hogy ezen a héten is vagy egy kis mosolyt csalok az arcodra, vagy szórakoztat az elbeszélés, vagy elgondolkodsz az olvasottakon, vagy érdekesnek találod a leírásomat.

Kellemes időtöltést kívánok e sorok, fotók, videók között!

 

Rinya családja 2.

 

  Rinya - Egy kutyus naplója (3.)

 

 

 

Be kell mutatnom Brúnót is. Ő egy berni pásztorkutya. Mikor még tényleg pici voltam, féltem tőle. Anya megnyugtatott.

- Nem kell tartanod tőle! Mikor először láttuk, akkora volt, mint te! Megneveltük őt a nénikéiddel, hogy tudja hol a helye. Ugyan most már nagy, és erős, de ennek szerencsére nincs a tudatában. Néha látogat csak ide.

Ma már jót lehet játszani vele is. Azért mindig figyelek, hogy vagy anya vagy a Gazdi ott legyen a közelben. Sosem lehet tudni, mikor világosodik meg Brúnó.

A családhoz tartoznak még a macskák is: Vénusz és KisJázmin. Lili néném egyáltalán nem szívleli őket. Úgyhogy külön is lakunk tőlük. A macskák ostobák. Nem tudom mi szüksége van a Gazdinak rájuk. Mikor 1,5 hónapos voltam, próbáltam játszani az egyikkel. Találkoztunk az udvaron. Barátságosan csóváltam a farkam, erre a bolondja, fújt, felborzolta a szőrét, s olyan lett, mint az üvegmosó kefe. Kicsit meg is karmolt. Vinnyogtam, s anya ott termett rögvest. Ez a szemetes edény mellett történt épp, a cica nagy szerencséjére, mert arra felugorva megúszta anyám „rendreutasítását”.

Élnek velünk halak is egy hatalmas vízzel teli üveg ládában, amit a Gazdi akváriumnak hív.

A képen, amit a Vörös ide szerkesztett, az anyukám is látszik. Meg hát én is ott vagyok, hisz ez a fotó a születésünk előtt pár nappal készült. Tudjátok a Vörös írja ezt a blogot rólam. Vörös nem a neve, hanem a hajszíne… Többet nem is kell róla tudnotok, mert én vagyok a főszereplő, s nem ő.

A halak, teljesen szükségtelen lények. Buták. Még a macskáknál is ostobábbak. Nem lehet játszani velük, nem lehet megkergetni, se megenni őket. A Gazdi szerint:

- Szépek. Megnyugtató nézegetni, ahogyan a növények közt cikáznak.

Hát, fura ízlése van a Gazdinak, annyi szent! Hát kell annál szebb látvány, mint egy kiskutya, akit lehet simogatni, fésülni, fürdetni. Például egy halat nem is lehet megfürdetni, se megfésülni, s nem lehet sétálni se vele. Nem úgy, mint velem… És semmit sem értenek meg!!! Abszolút semmit!!!!

Én megértem, ha mondanak nekem valamit, de csak akkor hallgatok a szóra, ha épp olyan a hangulatom. S hiába Rinya a nevem, tudjátok, - rinyálok a Gazdi szeretetéért - azért én egy afgán agár kiskutya vagyok…

Ha elolvastad az írásom,

Egyáltalán nem bánom,

Ha írsz róla néhány szót,

S elmondod, hogy mit gondolsz.

Remélem, ellátogatsz ide újra!

S nem kell a fejem ereszteni a búnak!

Ne távozz haragosan!

Viszlát itt! Hamarosan!